– Mióta járok ide?
– Nem tudom, kedvesem, honnan tudnám én azt, de ha rosszul vagy, eredj föl a szobámba, odaadom a kulcsot, úgy nézel, hogy az ember megijed… eredj föl és feküdj le, az Erzsike elkísér.
– Láttál berúgva?
– Nem, aranyapám, mindig úr voltál, de most már visszamegyek a csibéimhez, a fiacskáimhoz, drága kis tojásaimhoz!
– Mióta járok ide?!
Aranka már a fiúk közül felelt. – Csak azt tudom, hogy amikor először idejöttél, a kecskebékát énekelted és virágot vettél nekem, hát elég régen lehetett.
Heltai Pali visszacsúszott a székre, a tenyerét nézte. – Bejöhet ide valaki, akit ne ismernék? jöhet egy nő, akit ne láttam volna? A Nyugati pályaudvartól a Keletiig ismerek mindenkit, kocsmában, téren, utcán…
– Rágyújthatok?
A lány két cigarettát húzott elő, az egyiket Heltai Pali
