Gábor felállt a díványról, oly idegenek voltak most a bútorok az alvó lány körül. Kint az előszobában a kabátja egyetlen, gyűrött ránc… visszamenni a lányhoz és együtt ébredni!
Kilépett az ajtón.
Fehéren villogott a havas éjszaka, a sarkon ketten toltak egy hóba ragadt taxit, Gábor közéjük állt. – Nyomás, na még… jól van, édesapám! – és akárcsak a nevét kiáltaná: – Magda! Magda!
*
– Mit akarsz aranyapám, mit akarsz aranyapám? nem jó már neked az Ica, meg a falábú Irénke, pedig őt még az is kedveli, aki különben nőre se néz! Ki jó hát neked, kit akarsz? – Aranka az asztalra hajolt, két kerek kezét összekulcsolta; úgy nézett a sovány arcú, ősz férfire, akár egy ápolónő. Közöttük borosüveg két pohárral. Aranka három egybefolyt, nagy pacni: az alfele, a hasa és a feje. Hátsója túlcsordult;
