…hát lehet az, hogy ő itt álljon ebben a nyugodt, kényelmes szobában? De ha már itt áll és egyedül van, akkor elénekel egy kis dalt a gyűrűről, aki vándorútra ment… egyik kézből a másikba, aki tudja, meg ne mondja, merre van a gyűrű útja (közben látta a régi szobáját, szalmazsákokat egymás mellett, a falon egy nadrág felpuffadt, hatalmas árnyát, alatta vékony, reszkető arc pénzt számol, mellette a vastag bajuszos kártyás… arcok, arcok a sötétben. Nem lehet énekelni, beszélni se lehet, csak feküdni, (csili-csalamádé, csili-csalamádé, Sári, hopp!) – Lehuppant, mint gyerekkorában, csakhogy fölkelni már nem tudott. Remegett a térde, fájt a háta. Ült a szőnyegen kinyújtott lábbal, mint akinek már végképp nincs semmi dolga.
Ha megfürödne! Egy kellemes langyos fürdő alvás előtt… mit szól ehhez,
