Aztán már ismét ócska kalapjában állt, pokróckabátjában, hóna alatt a „deszkákkal”.
Visszament a fürdőbe. A gőz fölszállt, elöntötte a kádat, alig lehetett látni. A csap megvadulva zakatolt. Kompóthy mintha sűrűn gomolygó felhőkön szállna kifelé: a gőz utána úszott, mögötte a víz kilépett a kádból.
Kompóthy behúzta maga után az előszoba ajtaját, vígan ügetett le a lépcsőn. Az utcán egy pillanatra megállt, intett a háznak, aztán továbbvándlizott a havas éjszakában egy kávéház felé.
*
– Mit mondasz, Gábor, hogy este a házunk előtt álltál? Miért nem jöttél be?
– Gondoltam, van valaki nálad, akit magaddal vittél a menzáról, a Milán.
– Na és?
– Magda, hát itt volt nálad, mégis eljött hozzád, és ezt így tudod mondani?
– Hogy mondjam? Nem volt hol aludjon, mert neki még egy albérleti luka
