*
Az ajtó bevágódott Borsos mögött. Még hallotta a felesége hangját, csoszogását, aztán csönd lett. Nem mozdult az ajtótól. Arca felfúvódott, majd összezsugorodott, akár egy kipukkant léggömb. A neve a sárgaréz táblán: Dr. Borsos Béla. De ezzel még idegenebb volt az ajtó és mögötte a lakás a feleségével. Megint a veszekedést érezte, a kiabálást, az asszony érdes, rikácsoló hangját. – Miért nem voltál a kiadónál, háromszor is idetelefonált, és cukrot se hoztál haza, pedig tudod, hogy beteg vagyok! – Hosszan pergő mondatok és a szavaknak már nem is volt értelmük. Csak egy vörös kis arcot látott lógó hajjal. Nem hagyja abba és csak nem hagyja abba! – Akaszd föl magad, Margitka! – A nő egy pillanatra elnémult, ő pedig fölkapta a kabátját, Fejébe csapta kucsmáját és a botja után kapott, mint a
