Péter hátralepett, válla kicsúszott a kezem alól. Nézett rám, és a tekintete valahogy elszűkült. Egyik szeme mintha kissé bandzsított volna.
– Add ide!
Elővettem a cédulát, kisimítottam. Még egyszer meg akartam nézni a rajzot, de akkor már kikapta a kezemből. Hallottam, hogy becsukódik az ajtó, de nem mozdultam az ablaktól. Vártam, hogy visszajöjjön. Nem tudom, meddig álltam az ablaknál, de egyszerre éreztem, hogy Péter nem jöhet vissza. Nincs többé mit beszélnünk. Elvette tőlem a cédulát, mintha elárultam volna azt az utcát.
Voltam Magdánál és az éjszakáról beszéltem – a futballpályáról, a gyilkosról. Aztán a huszonegyedik utcáról, és hogy Péter visszavette a cédulát. – Magda egy könyvben lapozott. Hirtelen letette, és most megint olyan volt az arca, mintha sosem beszélgettünk volna. M
