Továbbmennek, át a csöndes, havas téren. Hó pereg a vézna fákról, mintha valaki rázná őket.
*
A levelet nézi a kezében. – Szerdán este felmegyek, szeretném, ha beszélgetnénk… – Aztán csak a betűket nézi, a gömbölyű, gyerekes betűket. Akkor hát, ma este feljön Nagy Misa.
Klári leül a zongorához, arra gondol, ahogy Guszti átadta a levelet. – Misa küldi, azt hiszem, beszélni akar veled. – Később még hozzátette: – nem szeretném, ha kinevetnéd. Emlékezhetsz, amikor beteg voltál, mindennap bement hozzád a kórházba.
Igen, Misa mindennap bejött a kórházba. Virágot hozott, süteményt, és alig beszélt. Ült az ágy mellett simára fésült hajjal, két keze a térdén és hallgatott. Olykor fölemelt egy könyvet az éjjeliszekrényről, belelapozott, aztán visszatette. Klári közben elaludt és amikor fölébredt
