– Mit csinál este, fiatalember? Semmit! Menjen el az Operába, a Fausthoz. Nekem nincs időm, egyáltalán nincs időm!
Gábor a jegyet nézte: Opera, Faust… és ő tényleg ott ül majd? Ki kell vasaltatni a sötétkék ruhát, a cipőnek leesik a sarka. De most nem akart erre gondolni. Végigsimított a jegyen és elolvasta: balközép, támlásszék. Valahogy már nem tudta nézni a sötét kávéházsarkot az alvó Fürjessel, a rozoga asztalokkal, mintha ez mind-mind akadályozná, hogy eljusson az operába.
Szinte menekült, futott az esőben.
Otthon is a kis szobában, ahogy Brózikné a nadrágját vasalta… topogott, türelmetlenül topogott. Kijut innen, ebből a szobából és ebből az utcából? Szóltak hozzá, de nem hallotta. Leült, felállt, az ablakhoz indult, mintha ki akarna lépni.
– Alul meg kéne varrni. El van szakadva
