A férfi, anélkül hogy hátrafordulna:
– Az asztalt már elhoztuk?
– Az edényeket is.
Hát akkor költözködnek egyik lyukból a másikba, az asszony végighúzza azt a pár rozoga holmit a városon, akár egy ló.
A stanicli mintha lángolna a sötét utcán, az asszony arca egy pillanatra oly közel volt, a gumikabátos eltűnt, akár a házak és az utca. És a lakás, hol várja őket a lakás?… Az asszony sikál, a férfi meg bagózik és köpköd. Most talán bement egy kocsmába és hagyja, hogy egyedül…
De hol… hol van?…
A stanicli már nem világított, és a kocsi zörgését se hallotta. Lehetetlen, hogy így eltűnjön, nem is tud olyan gyorsan menni. Talán összeesett?
Előreszaladt, aztán vissza. Egy pufók, bajuszos arcba ütközött, hátak, vállak lánca vette körül. Mégis kiszabadult. Befutott egy szűk utcába, megállt,
