– Tudja, hogy mostanában napokig nem ebédelek. Magda későn jön haza, nekem pedig egyedül nincs kedvem. Csak ha mellettem van a lányom, meg ugye azelőtt a feleségem. Az az ebéd. De hogy egyedül üljek az asztalnál?! Vendéglőbe se tudok menni.
Gábor körülnézett a konyhában, az ablakkilincsen kalap, a sarokban bot. Itt él az öreg és mintha mindig készülne valahova. Néma az arca és akárcsak belülről lenne megvilágítva egy gyertyával. Aztán megint megszólal, de oly halkan, mintha attól félne, hogy megzavar valakit.
– Kint álltam az udvaron, kint álltam, hogy elmegyek valahová, talán egy moziba vagy egy barátomhoz. Azelőtt sokat jártunk moziba a feleségemmel meg a kislányommal… most meg ott üljek egyedül? Kit látogassak meg? Talán zavarnám, én igazán nem tudom… Azért még lehet, hogy elmegyek, l
