Belerepült, egyenesen a közepébe. Nem lágyan és lassan, hanem inkább mint az íjat elhagyó nyílvessző. Keményen és élesen. Megállította és szorosan megfogta Roarke kezét, amikor az túlságosan ügyesen és gyakorlottan végigsiklott a testén. Majd kizárólag az ajkaival újra meghódította.
A száját, a nyakát, a mellkasát. Miközben végigcsókolta, érezte, hogy a szívverése egyre gyorsul és erős izmai remegni kezdenek.
– Várj – nyögte, miközben érezte, hogy benne is gyűlik az erő, és elengedte a férje kezét. – Várj – gombolta ki az ingét és szabadította meg a ruhájától.
Majd újra megmarkolta a kezét és újra csókolni kezdte.
Legyőzte. Kérlelhetetlen gyorsasággal, fokról fokra ragadta magához az irányítást. Nem elkoptatta, mint víz a partot, gondolta Roarke, aki már majd’ megveszett érte, inkább e
