Huszonhatodik fejezet– Ó, Flora, hát itt van! – A hang kizökkentette, meglepetten nézett föl. Lilian lépett a könyvtárba. – Natascha mondta, hogy engem keres.
Flora sietősen, de fölöslegesen becsapta az albumot, megpróbált úgy tenni, mintha nem szaglászott volna.
– Sajnálom, én csak…
– Lenyűgöző, ugye? Tudja, hogy Jacques két nappal ezelőtt látta az első képet az apjáról? – mondta halkan. Leült Flora mellé a kanapéra, és újra kinyitotta a Bécs albumot. – Persze ezeket már nem látta. Hosszan nézte az apja esküvői fényképét, aztán kiment… le van sújtva. – Bánatosan megrázta a fejét, és Flora kísértést érzett, hogy összeüsse a tenyerét, de nem tette. Lilian az ügyfele volt, ez minden – nem úgy tekintett rá, mint annak a férfinak az anyjára, akivel a múlt éjszaka megosztotta az ágyát, nem ú
