Tizenkilencedik fejezetFlora a nyári lak ajtajában állt, felnézett a főépületre, teljesen elgyengült az idegességtől. Sötétben a ház még impozánsabbnak látszott, hatalmas árnyéka a gyepre borult, a terasz a spotlámpáktól és a kivilágított ablakoktól fényárban úszott, mint egy opera színpada. Flora korábban hallotta az autóajtók csapódását, amikor mindenki lassacskán hazaért – elsőnek Lilian, magas hangon üdvözölte a két elé szaladó mopszlit, aztán Xavier következett (legalábbis úgy sejtette), ő hallgatott, csupán nehéz léptei csikorogtak a kavicson. Végül Natascha, a telefonján lógott és nevetgélt, szinte kizuhant az autóból, és bizonytalanul ingadozott tűsarkú cipőjében a kavicson.
Flora délután hatkor angolosan távozott a műhelyből és a főépületből. Amikor a földszint elcsendesedett, me
