Huszonharmadik fejezetA „bál” meglehetősen szabadon értelmezett kifejezés volt erre az eseményre, döntötte el Flora rosszindulatúan, amikor ő, Bruno és Ines a hullámzó tömeg felé sétált. A vidéknek a tenger felé lejtő oldalán, a külső városfal tövében állítottak fel egy színpadot, és alakították ki a táncparkettet.
A szabadtéri helyszín csodálatos volt, a hatalmas platánokon és eukaliptuszokon annyi fényfüzér ragyogott, hogy úgy tűnt, mintha kifehéredett volna a lombjuk. Díszítésként összefűzött apró francia zászlók sorát feszítették ki a helyszínt körülhatároló fák közt. A táncparkettet három oldalról hosszú asztalok szegélyezték, és kis gitártrió szolgáltatta a háttérzenét az élénk beszélgetésekhez.
A sokaságot a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből való emberek alkották, fiatalok, idő
