Kilencedik fejezetAmikor négy órával később végül elhagyta az épületet, Ines a robogó mellett várta.
– Nem szól a csengő – dünnyögte Ines, a szája sarkában cigaretta fityegett. Flora elvette a tartalék sisakot hátulról.
– Remélem, ez nem egy eufemizmus a szexuális életemre – vágott vissza Flora.
Ines felvihogott, eltaposta a cigarettát a földön, és lovagló ülésben felpattant a motorra.
– Jó hangulatban vagy ma.
– Remek napom volt – mosolygott Flora, és becsatolta a sisak szíját.
– Akkor nem rúgtak ki?
– Ezúttal elkerült a golyó.
– Nem megmondtam? – kacsintott rá Ines. – Azok ketten sokkal rosszabbak egy elmérgesedett vitánál. Lefogadom, hogy már el is felejtették.
Flora átfogta a barátnője derekát, és kissé kényelmetlenül érezte magát a gondolatra. Ő egyiküket sem tudta ilyen könn
