Tizenharmadik fejezetBécs úgy ragyogott, mint egy elektromos áramköri lap, a város nagy császári palotáit és barokk múzeumait csipkeszalagként fűzte össze az ezernyi lámpa, patinás háztetői sötétbe borultak, a Duna szelíden kanyargott a tenger felé.
Flora a zsúfolt utcára nyíló apró erkélyen állt, figyelte az elektromos sivítással sikló villamosokat, a vásárlókat, az irodistákat, akik hazafelé siettek odalent egy újabb forró, poros nap után. Már elegánsan felöltözve bámészkodott, és megpróbálta felkelteni az étvágyát estére. Vásárlással töltötte a délutánt – nem készült rá, hogy a város egyik legjobb éttermében vacsorázik –, végül egy fekete selyem Saint Lauren nadrágkosztüm és egy pár egyszerű Gianvito Rossi magas sarkú cipő mellett döntött.
Megnyomta az újrahívás gombot a telefonján, é
