Tizenötödik fejezetSokáig aludt. Elfelejtette beállítani az ébresztőórát, és most végre mély, álomtalan álomba merült, lucskos ruhái még mindig egy kupacban hevertek az ágy lábánál a földön. A nyitott ablakon beáramló szellőből tudta, hogy az elmúlt éjszakai vihar magával vitte az előző nap tikkasztóan párás levegőjét, és a lakást átjáró csendből arra következtetett, hogy egyedül van.
Egy darabig csak feküdt, fura optimizmus vett rajta erőt. Az ég mennyein kék volt, könnyed, bodros bárányfelhők sodródtak rajta, és Flora úgy érezte, mintha az elmúlt pár hét káosza végre nyugalomra váltott volna. Ez lesz a nap, amikor minden jóra fordul. Ez lesz a nap, amikor választ kapnak a kérdéseikre. Freddie-re gondolt – ma van a napja, amikor győz az igazság.
Fogta a telefonját, ellőtt egy üzenetet I
