A MOZDULAT
Valahol kinyitottak egy ablakot, zongora hallatszott. Elhallgatott a zongora, és az ablakban megjelent egy kissé hosszúkás arcú, barna hajú lány. Ahogy kikönyökölt az ablakkeretben, úgy hatott, mint valami régi kép. Az eget nézte, a szőke kislányt a szemben levő kapuban, és mosolygott. A háta mögött csoszogás, krákogás. Ezek az apró, öreges zajok furcsa ellentétben a vidám napfénnyel, derült éggel.
– Jó lenne, ha sétálnál egyet, apa. Nem gondolod?
Nem kapott választ. Tovább nézte az utcát. Egy hajlott hátú, zöld ruhás férfi a másik oldalon. A nap felé hunyorgott. A napfény megfakult a pergamenszerű arcon. Két lány egymásba kapaszkodva sétált. Az egyiken piros, a másikon sárga ruha. Olykor összedugták a fejüket, nagyokat nevettek. A sárgaruhás hirtelen felkapta a fejét. Elkomo
