A PUHAKALAPOS VISSZANÉZ
Fiókokat húzogatott a konyhában. A villák, kések, kanalak, kiskanalak ingerülten zörögtek. Hiszen még álmukból verték fel őket. A zörgés egyre vadabb. Átugrottak egymás rekeszébe, de olyan dühödten. Mit akar tőlünk ez a nő ezen a kora reggeli órán? Ő pedig majdnem rájuk kiáltott. Hol vannak már a kora reggeli órák? Gyerünk az asztalra! Rázta, rázta a fiókokat. Hirtelen elfáradt. Olyan mélységes fáradtság fogta el. Leült egy hokedlire. A fiókok úgy maradtak félig kihúzva. A kések lassan elcsöndesedtek. A villák és a kanalak összekeveredtek. A villák közül kibújt egy vékony pengéjű kis kés. Egy pillanatra úgy tűnt, sikerül meglógnia. De aztán megint csak elkeveredett abban a felbolydult tömegben.
Az arc lassan föléjük hajolt. Lehet, hogy közéjük akarja vetni magát.
