A LÉGYVADÁSZ
Vár az ablak mellett. Nem hajszolja a legyeket. Nincs hajsza. Nincs üldözés. Nincs kapkodás. Se kapkodás, se csapkodás. A legyek előbb-utóbb az üvegre repülnek. Inkább utóbb. Egyébként akad, aki mintha már néhány napja ott mászkálna valami végtelen lassúsággal.
Nincsenek szabályok. Egy biztos. Ott és csakis ott lehet őket elintézni. Egy ócska ronggyal. Mondjuk egy pizsama szakadt darabja, kiszuperált portörlő, szennyes rongyok, konyharongyok. És egy fél pár kesztyű. Kié lehetett? Félig se jön fel. Gyanakodva vizsgálgatta. Nem, ez valahogy nem megy. De hát ez már egyáltalán nem fontos. Most másról van szó. A kesztyű már nem kesztyű.
Ki tudja? Talán a nővéréé lehetett még valamikor régen. Forgatta, nézegette. És megismételte. Még valamikor régen. Mikor is halt meg az Ica? Ó,
