EGY UDVAR
Hogy került ebbe az udvarba? Úgy tűnődött, mint egy nyomozó, aki önmaga után nyomoz. Minden lépését figyeli, minden mozdulatát. És azt is, hogy kivel akadt össze, kivel beszélgetett. Vagy éppen, hogy kinek fordított hátat, ki elől ment át az utca túlsó felére.
Egy szék a kapuban.
Az a szék nem őt várta, nem kínálta hellyel. Különben is, már foglalt.
A borostás képű házmester gubbasztott rajta előregörbedve. Végtelen odaadással dörzsölgette a térdét, majd a lábszárát. Egy pillanat, és felborul.
Ő mindenesetre bement az udvarba.
Egy pillantás a lépcsőházba.
Mintha többen is lógnának a korláton. Egy egész kis csapat. Talán gyerekek… igen, versenyt rendeznek. Ó nem, ezek nem gyerekek, és nem is rendeznek semmiféle versenyt. Fáradt öregek, és ráhullottak a karfára. Majd onnan i
