EGY KAPUALJ
Keményen kopogó lépések az utcáról. Fenyegető lépések. Hát, akihez ez az alak beállít! De talán csak a hivatalba. Végig a folyosón. Azon a lehetetlenül homályos, rosszul világított folyosón. Iratok várják egy asztalon. Iratkötegek. Elnyúlt az ágyon. Korán van még, oly korán. Végigsimított a takarón, a lábán, hosszú, elnyújtott mozdulattal. A talpát dörzsölgette. Nem, hát őt nem húzzák ki innen.
Köhögés odalentről. Mélyről felszakadt köhögés. Egy-egy pillanatra abbamaradt. De aztán megint csak. Egy elnyűtt alak húz el a fal mellett. Rövidesen eltűnik ebben a ködös reggelben.
Ő meg közben fölkelt az ágyból. De úgy, hogy észre se vette. Ki tudja, talán nem is ő mászott ki a takaró alól. Idegen arcot borotvált egy idegen kéz. Egy idegen kortyolgatta a teát. És aki behúzta maga m
