A MŰVELT
Zsámboky novellista belenézett a tükörbe. Kezét végighúzta az arcán. Meg kell borotválkoznom. Nem halaszthatom tovább.
Csakhogy eltűnt az arca.
Egy kép jelent meg előtte. Egy kopott, kis utca képe. Egy fiú a sarkon zsebre dugott kézzel. A szürke, szűk utca előtt úgy hatott barna szvetterében, mint folt valami zsákon. Szél jött. Éles, metsző szél. Vöröses felhők kergették egymást a tér fölött. A kopár fákon át be lehetett látni a nagykörbe. A nagykör reménytelenül üres. Egy alak mozgott csak a csúszda mellett. Olyanformán, mintha dróton rángatnák. De ettől még elhagyatottabb lett a tér.
Valaki megérintette a fiú vállát.
A kínai állt mellette. Hegyes, kis arc, ferde vágású szem. Valami koszladt sálemlék tekeredett a nyaka körül. Törött orrú cipőjében spárga a pertli. Spárga tar
