SZERKESZTŐSÉGI ÓRÁN
Schöpflin Aladár olvasott. Váratlanul az ölébe eresztette a novellát. A fiúra pillantott, de olyan közönyösen.
A fiú abban a szűk, kis szobában az asztal mellett, elzsibbadva, félájultan. Hiszen néznie kellett, ahogy Schöpflin olvas. Most pedig mintha tűnődne. Ítéletet alkot. Ismét belelapoz a kéziratba. Valahol valami nem tetszik neki.
Ítéletet alkot. Schöpflin lapoz, lapozgat.
Egyébként inkább vonatokat indít. Tüskéshajú, bajuszos állomásfőnök. A vonatok pontosan indulnak és pontosan érkeznek.
Igen, Schöpflin állomásfőnök. Senkinek se kellemetlenkedik, de nem tűri a fegyelmezetlenséget. Schöpflin diszkrét férfiú.
A fiú egy este megpillantotta az utcán. Olyan váratlanul! Schöpflin karonfogva egy fiatal lánnyal. Úgy hajol föléje, mint egy kedves, öreg gavallér. És
