A TÁBORNOK
Vaksötét ablak a szürke falban.
Bem tábornok kihajol az ablakon. Leszól a késő délutáni utcába.
Kicsit izgága fiú volt a Sándor… hát Istenem, egy költő! De hogy Szibériába került volna? Talán, mint fogoly… hát igen. De nekem akkor is jelezte volna. Ha senki másnak, de nekem igen!
Annyi mindent beszélnek. Vagyis inkább locsognak, ismerjük az ilyesmit. Itt van például az én esetem. Elterjedt a híre, hogy valaki agyon akart lőni egy kávéház teraszán. Sajtóközlemények jelentek meg erről. Lehet, hogy olykor szóváltásom támadt valakivel. De hogy fegyvert emeltek volna rám… Még pedig egy honfitársam! Képtelenség! Kezdjük azon, hogy soha nem ülök ki a teraszra. Még egy nyári estén se. Gyűlölöm a feltűnést. Behúzódok egy sarokba. Belebújok egy újságba. Nem vagyok emberkerülő. Csak ép
