OTTLIK GÉZA
Mi hatott rám belőle úgy igazán? (Tudom, hogy kissé ostoba kérdés.) A lélek sugárzó nemessége. Hát ez meg bizony kissé fennkölten hangzik, de mit csináljak. Ezt a nemességet érzem minden mondatából, mozdulatából, a mosolyából, dühöngéseiből.
Valahogy már akkor ez kapott meg a Centrál kávéházban úgy ‚45-ben, ahogy egy kabátkupacból próbálta előhalászni a kabátját. – Az iskolátokat – hát hová ástátok el?!
– Hát hová ástuk el?
– Valami rendet azért mégiscsak kéne tartani. Mondjuk a kávéházban, meg odabent a lélekben.
*
A kávéház már eltűnt, a lélekből talán még maradt valami. Ne fecséreljük el a tehetségünket, hozzuk ki magunkból a maximumot. Írjuk át hatszor, tízszer azt az átkozott novellát. Vagy hajítsuk el, ha nem sikerült, dobjuk a szemétbe. Próbáljunk becsületesek lenn
