KÓRHÁZ-ÉJSZAKA
A dívány! A délutáni díványom! Elvitték. Eltüntették.
Hová tűnt az én délutáni díványom?
Alig hallható szánakozó nevetés.
A délutánok is eltűntek. Nincsenek délutánok. Nem vette észre?
A hang elhallgatott. Szertefoszlott.
És most már csak a csönd és a sötétség. Meg az az elvékonyodott ágy. Megpróbált oldalt fordulni. Az ágy nem engedte. Egyetlen mozdulatot se engedélyezett.
Kivel vitatkozott az előbb? Valaki mindenesetre felingerelte. Na nem nagyon, csak éppen annyira, hogy… A hang! Talán csak maga a hang, olyan csöndes, kioktató. Igen, ez az! Ki akart oktatni valamiről. A délutánokról. Nem is a délután díványairól. Magukról a délutánokról. De hát mit tudhat ő a délutánokról?
Fáradtság fogta el. Lehunyta a szemét. Nyomás a dereka táján. Nem túlságosan erős, de azért…
