6Irene a kedvenc olvasóhelyén, az utcai szobájában lévő karosszékben várt Laurára, aki késett. A karosszék, amelynek valaha volt egy párja, de az már régen kidobásra ítéltetett, közvetlenül az ablakhoz tolva állt az utcai szobában. Ide sütött be a legszebben a nap délelőttönként és a délután nagy részében is, és Irene innen láthatta legjobban a világ jövés-menését, illetve a jövő-menő világ is láthatta őt, beteljesítve az idősekre vonatkozó várakozásait: egy székben ülve, magányosan egy szobában, merengve a múlton, az egykori dicsőségen, elszalasztott lehetőségeken, a dolgok hajdani mikéntjén. Elhunyt embereken.
Amit Irene egyáltalán nem csinált. Na jó, mindenesetre nem csak ezt csinálta. Leginkább arra várt, hogy Laura megjelenjen, elintézni a heti élelmiszer-vásárlást, és addig is a hár
