Mottó
252 Words
Mottó„Némelyikünk arra született, hogy dögevő legyen,
némelyikünk pedig arra született, hogy körbevétessen.”
Emily Skaya: My History As
A lány vértől csatakosan tántorog bele a sötétbe. A ruhadarabjai rendetlenül lógnak fiatal testén, jó sokat szabadon hagyva halovány bőréből. A cipőjét elveszítette, a lábfeje vérzik. Gyötrelmes fájdalmat érez, de ez lényegtelen, eltörpül más szenvedésekhez képest.
Az arcán rémület tükröződik, a szíve vadul zakatol, a lélegzete egy sebzetten földre terített róka zihálásához hasonlatos.
Az éjszaka csendjét halk zúgás töri meg. Repülőgép? A lány kitörli a vért a szeméből, és felpillant az égre, de csak csillagokat lát.
A zúgás erősödik, elmélyül. Sebességet váltó autó? Eljutott az országúthoz? A lány feléledő reménykedéssel, valahonnan a zsigerei mélyéről összeszedve az erejét, futni kezd.
Inkább érzi, mint látja a fényt maga mögött. Érzi, hogy valami megvilágítja az alakját a sötétségben, és tudja, hogy az autó a háta mögül közeledik. A tanyáról jön. A lány megfordul.
A lány tudja, mielőtt látná, hogy a férfi rátalált. Tudja, mielőtt látná, hogy az ő arca lesz a kormány mögött. Megdermed. Egy másodpercig habozik, aztán letér az útról, futásnak ered, bele egy árokba, keresztülmászva egy léckerítésen. Négykézláb vonszolja el magát a mellette lévő mezőig, és onnantól vakon rohan, elesik, feltápászkodik, hangtalanul. Mi értelme volna sikoltani?
Amikor a férfi utoléri, a hajába markol, és lerántja. A lány érzi a leheletét. Tudja, hogy mit fog csinálni vele. Tisztában van vele, mi következik, mert látta már, ahogy megteszi, látta, ahogy megtette a barátnőjével, ahogy vadul…
– Jaj, az ég szerelmére! – mormogta Irene hangosan, miközben becsukta a könyvet, és az adományboltba szánt halom tetejére dobta. – Tömény giccs az egész!
- Writer
