– De mi lesz, ha szerencsétlenkedünk? – kuncogott könnyes szemmel.
– Mi van akkor, ha egyikünk sem szerencsétlenkedő fajta?
– Ez igaz.
Az ágyra könyököltem, egészen közel hajoltam hozzá, és suttogtam.
– Csak beszélj hozzám, jó? Szeretném, ha jó lenne neked.
Az ujjait finoman végighúzta a hátamon, én ráfeküdtem.
– Tudod, hogy szeretlek, ugye? – szólalt meg hirtelen.
A mellkasom megfeszült.
– Tudom.
– Nem, Cam. Én úgy értem, hogy tényleg, igazán szeretlek. Mindig szerettelek.
– Ezt is tudom, bébi. Én is szeretlek. Örökké.
– Akkor mutasd meg nekem. – Az ajka vágyakozva várakozott a számra. – Mutasd meg, milyen érzés a szerelem.
Felemelte a fejét, és én megcsókoltam. Egy pillanatra mindketten megálltunk, mikor először belé hatoltam. Ódákat zenghetnék a tűzijátékról, vagy arról, hog
