TIZENEGYEDIK FEJEZETCamden
Nem jött el másnap a patakhoz.
Pedig jó hangulatban váltunk el a „randija” előtt. Még a tízest is sikerült valahogyan visszacsempésznie a zsebembe, mielőtt távozott.
Nem ismertem ezt ez új, idősebb Norát, de azt felismertem, ha hamisan mosolygott, vagy nem mondott igazat. Biztos voltam benne, hogy az utolsó mosoly, amit gyönyörű arcán láttam, mielőtt otthagyott a pataknál, száz százalékig szívből jövő, igazi mosoly volt.
A jó hír az, hogy tudtam, hogy nem kerül engem.
A rossz hír, hogy gőzöm sem volt, merre jár.
Nem voltam féltékeny, vagy ilyesmi, de a barátja egy kicseszett idióta volt, aki egyáltalán nem érdemelte meg őt. Sem ismernem, sem látnom nem kellett őt ahhoz, hogy ezzel tisztában legyek.
Talán a hülye barátja bebeszélte neki, hogy semmi nem igaz
