TIZENHETEDIK FEJEZETNora
Utolsó emlékeim egyike anyámról, mikor elvitt engem és Ramsey-t csónakázni egy tóra, mert a tóparton találtunk egy üres csónakot. A hatodik születésnapomat ünnepeltük, egy vasunk sem volt, és ő valami különlegessel szeretett volna meglepni. A probléma az volt, hogy a kis tó közepén vettük észre, hogy a csónak alján tátongó lyukat ragasztószalaggal próbálták betömni.
A víz elárasztotta a csónakot, mi pánikba estünk, anya és Ramsey kétségbeesetten próbálta betömni a lyukat, én csak ültem ott, és rettegve figyeltem a történéseket.
A legnagyobb őrültség volt. Mindannyian tudtunk úszni – Ramsey még nálam is jobban, noha én is gond nélkül visszajutottam volna a szárazföldre kutyaúszásban.
De mi egy csónakban voltunk.
És a csónak süllyedni kezdett.
Miután Ramsey bör
