A FŰTŐ
Nem ment el, nem az Istennek se! Ott állt a rácsnál, és egyre azt hajtogatta.
– Itt lakik, meg is írta, hogy itt lakik.
Fajkusz bácsi meg csak nézte azt a férfit. Mit beszél? mit akar? miért csengetett be éjszaka?
Fajkusz bácsi talpa fázósan, mogorván megroppant a papucsban.
Az altiszt rövidlátóan hunyorgott. Sötétbe merültek a fák a látogató mögött, akárcsak a telek… és el sem lehetett képzelni, hogy egyáltalán lakik valaki ezen a környéken.
Az altiszt kihúzta magát. – A fűtő nem lakik itt, én csak tudnám.
Az üres telek mintha egy roppant moccanásra készülne az idegen mögött. Az rákönyökölt a rácsra. Így lovagolt egy darabig hátradőlve, majd hirtelen előrehajolt.
– De amikor megírta! – Egy lapot húzott elő a zsebéből, az altiszt kezébe nyomta, aztán gyufát gyújtott. – Olvas
