EGY ESKÜVŐ
Először a tanúk jöttek – Zsámboky a Mária Terézia tér felől, Fabulya a Körútról. Csak Turcsányi és a menyasszonya nem voltak sehol. Zsámboky kiskabátban, napszemüvegben, ami kerek arcát még gömbölyűbbé tette. Zakója vékony, hosszú vonalban rojtosodott. Oly elegánsan, akár egy monokli zsinórja. Fabulyán felöltő, kalap, sálja körültekerve, hóna alatt könyvek. Szorosan a fal mellett jött, keményen kopogott szöges cipőjében, és mintha csak maga után húzná az utcát. Aztán ott volt Zsámboky mellett a tanács épületénél. Egy darabig figyelmesen nézte, aggályos, rejtélyes arccal, aztán kibukott belőle.
– Na mi van?… Hallottad, mi történt a Rádiónál? A Barabást kirúgták.
Zsámboky hallgatott, előrenyúló árnyékát nézte. Csak egy villamos csörömpölése zavarta meg a csendet. Zsámboky végre
