SZOBA A HARMADIKON
Az a szoba Gézatelepen!… Oly kicsi, oly szűk, hogy jóformán meg sem lehet benne fordulni – egy lyuk, egy repedés! A vállalattól kaptam, hát persze. Maga az épület régebben szálloda lehetett, most már csak lakatlan hodály, autószerelő műhellyel az udvarban. A kulcs a lépcső mellett, egy repedésben. Tessék, induljunk! Az első emeleten még semmi baj, az első emeleten még villanyt is gyújthatok neked. Kőfolyosó, oldalt kis ajtók. Az irodák. Még a másodikon is van villany. Igaz, a kőkockák már eltűntek, akárcsak a folyosó végén az ajtók. A fal sincs sehol, és belépsz az égbe. De egy vékony deszkára lépsz – aztán fel a harmadikra! A harmadikra, ahol én lakom.
– Mit képzel, Pártos – mondták, amikor lejöttem Gézatelepre –, majd mi gondoskodunk lakásról. Elvégre maga mégiscsak
