HOMOKOS PART
Fénylik az orrom. Mit csináljak? – ez már így van. Giziéknél ülök, teával kínálnak, és egyszerre csak érzem, hogy fényesedik az orrom. Nem a tea gőzétől, szó sincs róla. Ha száraz kekszet eszem, akkor is. Előbb éppen csak mintha a hegyére csöppentettek volna valamit, majd kétoldalt, és már egy ragyogás az egész!
Gizi föltérdel a díványra, rám néz azzal a szirupos tekintetével, és valami tétova mosoly indul el az arcán.
– Mit fészkelődsz, Károly?
Kicsit hátrébb húzódom a csészével.
– Gizii… igazán…
Nevetek. Vagy inkább vihogok, akár egy iskolás, és ez megint olyan hülye dolog.
Gizi sárga puliban van, halásznadrágban, és csak néz. Az orrom egyre jobban lángol, de azért közben még ilyeneket mondok.
– Rembrandtnál kezdődött a hanyatlás. Akármit is beszélnek, az már nem a n
