SZÜRKE LÓ
Kövér, piros arcú nő vezette végig az utcán. Úgy vezette azt a szürke lovat, mintha tulajdonképpen nem is tartozna hozzá. Talán éppen csak véletlenül akadtak össze, aztán most így baktatnak egymás mellett. A nő belebámult a levegőbe, valami öntudatlan mosoly jelent meg a szája körül. Igazán, akárcsak meg akarna szólítani valakit, hogy leálljon egy kis beszélgetésre. Ha más nem akad, hát akkor egy hirdetőoszloppal vagy kirakattal.
A ló valószerűtlenül sovány… Pálcavékony lábai mintha minden pillanatban összetörnének. Tekintete üres, merev. Halott, akárcsak a sörénye. És holttá vált minden, amerre csak elvonult: az utca, a házak a boltokkal, a kirakatokkal Az emberek, akik előbb még a hirdetéseket nézték, most utánafordultak. Egy tűzoltó, bekötött arccal, utánafordult, mert nézni
