A FEHÉR VÁROS
A kapu előtt ült a kövön, térdén egy csomó régi színházi újsággal. Inkább már saláták voltak ezek, mint lapok. Ormótlan, nagy fejével föléjük hajolt, bütykös ujját végighúzta egy színésznő szakadozott képén. Nyelve fáradt csomóként kihullott szájából. Így nézte a képet, aztán gyors, türelmetlen mozdulattal továbblapozott. Ujjai megálltak, a levegőbe bámult, mintha gondolkozna valamin. Nyelve tétován kereste az utat szájához. Végtelen szelíd, lágy kifejezés ömlött el az arcán, mintha valahonnan nagyon messziről a nevét hallaná suttogni. Bólogatott, a térdét dörzsölte, aztán megint visszasüppedt a színházi újságba.
Két kisfiú ment el előtte. Megálltak, nézték. Egymásra vigyorogtak.
– Ni, a Nyelves megint itt ül.
– Mindig így ül, ezekkel a színházi lapokkal. Nyelves! Nyelves
