UTCÁK
Kis csoport a tér sarkán. Középen egy asszony, szürke kalapban. Arca ráncos, vörös, szemealja duzzadt. Kesztyűjét húzogatja, tépdesi az ujjakat, és közben beszél.
– Velem még soha… soha nem történt ilyesmi…
Nyel egyet. Olyan méltatlankodva néz körül, mintha mindenki felelős lenne azért, ami vele történt.
Kövér, barna kucsmás férfi odahajol egy fejkendős asszonyhoz, és halkan kérdezi:
– Mi történt vele?
Az asszony vállat von, igazít a szatyrán, és csak annyit mond:
– Elloptak tőle valamit.
A szürke kalapos nő, a kör közepén, előrenyújtja a kezét, megérint egy vállat.
– Te tudod, ki volt… te ismered.
A váll megrándul, és megrándul a gyerek sovány, szeplős arca is a piros svájcisapka alatt.
– Én nem mondtam, hogy Egér volt, én csak azt mondtam, hogy akkor ott láttam a ruhatár
