TÜKRÖK KÖZÖTT
Szerda este feljött hozzám Szeverényi Kálmán házbizalmi. Hatalmas, kövér ember kék szvetterben, piros nyakkendőben. Úgy jött be a homályos előszobába, mint aki attól fél, hogy fellök valamit. Roppant mereven tartotta a könyökét.
– Hát mindig csak itthon van, asszonyom? Mondták is nekem, ide akármikor jöhetek.
Ezt már bent mondta a szobában. Kalapját térdére tette, száját összehúzva, a képeket nézte.
– Ismerem én jól a megboldogult férjét. Egyszer megállított a lépcsőházban. – Mit akarnak megint ezzel a zsidózással? – kérdezte tőlem. – Elterelik a figyelmet a háborúról! Mert arról van szó, igenis, háborút akarnak! – Akkor én mosolyogtam, de aztán…
Legyintett, ujjával köröket vont az asztalon, mintha sohasem akarná abbahagyni. Hirtelen fölnézett.
– Házigazolás lesz. Ötös
