Előszó
171 Words
ElőszóRóma, 1989 novembere
– Drágám!
Bekopogott az ajtón, a fülét hegyezve figyelte a felesége megszokott neszeit a lakosztályból – a víz csobogását a fürdőszobában, a ruhásszekrény halk kattanását, amikor kinyitja, aztán becsukja az ajtaját, a nő halk dudorászását öltözködés közben.
– Elena?
Várt egy kicsit, azután bement. A függönyöket elhúzták, az éjjeli lámpák égtek, az ágyon kis horpadás jelezte, hol feküdt Elena, a párnák még kissé gyűröttek voltak a korábbi szunyókálástól.
A férfi mosolygott magában, és újra az ajtó felé indult – de megakadt a szeme valamin, amit kifejezetten azért hagytak ott, hogy valaki észrevegye. Távozás helyett odalépett az öltözőasztalkához, és felvette. A gyűrű még meleg volt Elena bőrétől. A férfi végigsimított a hüvelykujjával a gyémánton, aztán az ajkához emelte, és könnyedén megcsókolta. Az asszony nyilván elfelejtette felvenni fürdés után, gondolta, a zsebébe süllyesztette, a könyvtárba indult, hogy ott keresse legközelebb.
Biztosan ott…
A kis fehér cédula a gyűrűtartó tálka alatt rejtőzött. Talán észre sem vette volna, de a vastag kristály felnagyította a kézírást, amit ezer közül is felismert volna. Kitépte a cetlit a rejtekhelyéről, zihálva elolvasta, és megértette.
Futásnak eredt.
- Writer
