Tizedik fejezetRóma, 2017 júliusa
– Tényleg én voltam a legszerencsésebb kislány a világon – mondta Elena, ugyanabból a székből, ahol az előző alkalommal ült, míg tekintete ide-oda vándorolt a néhány képen, amelyeket Cesca aznap meg akart vele vitatni. Késő délután volt, a nap Cescától balra végigvonult az ablak előtt, ragyogó fénnyel világította meg a papírt az ölében, és kifehérítette a kérdéseket, amelyeket összeírt a fényképek átválogatása közben. Ki volt az a férfi? Mi a neve annak a kutyának? Hol volt ez a ház? Máris távoli álomnak tűnt az egy héttel korábbi munkája, amikor egy falka turistával a háta mögött trappolt a hőségben. Mindössze négy nap alatt teljesen elmerült Elena életében, lassacskán csökkent a Valentine-ok kolosszális vagyona miatti sokk. Már szinte normálisnak tűnt a
