A pálya szélén

Fejezet 2

Valaha neki is lehetett neve. Miért éppen neki ne lett volna? Csak aztán szétfoszlott, elrongyolódott, mint egy darab papír, amit előbb összegyűrnek, majd apró darabokra tépnek.

Most már csak úgy szólították, ha lejött a lépcsőn Habácsné pincéjébe:

– Szervusz, Csempe-Pempe.

Valaki mindig megkérdezte: Emőd, Barasics vagy Sebők Laci.

– Hogy áll fel vasárnap a Titánia?

Csempe-Pempe odalépett a székhez, ahol a hálóinge volt, apró, rendes kis mozdulatokkal vetkőzni kezdett, és közben azt mondta:

– A Miatoff Iván kimarad.

– Biztosan megint sokat ivott – hallatszott a pince mélyéből.

– Miatoff Iván sose iszik. – De akkor már felöltözött. Micsoda rétegeket vett magára! Csak éppen inget cserélt – ing nappalra, ing éjszakára –, aztán egy hatalmas, zöld szvetter, mellény, még egy mellény, és végül magára kapta a zakóját.

Emőd, aki már lefeküdt az ágyába, magához intette.

– Szeretném, ha tájékoztatna.

Helyes kis rézágyban feküdt Emőd. Zöld paplan, párna, mindez egy rendes lakásból. Emőd talán ezzel az ággyal, paplannal menekült el egy lakásból. Mellette hokedli, azon állólámpa. Emőd szeretett ágyban olvasni. Egyik kezével a paplant paskolgatta, és közben olvasott.

Csempe-Pempe átlépett két szalmazsákon, megállt Emődnél. Olyasformán, mintha azt várná, hogy Emőd leülteti az ágy szélére.

Emőd nem ültette le az ágy szélére. A könyv fedelén kopogtatott, mint aki tulajdonképpen már bánja is, hogy idehívta Csempe-Pem-pét.

– Az előbb egy bizonyos megjegyzést tett valakire.

Csempe-Pempe kissé szédülten bámult. Ez az Emőd mindig ilyeneket tud mondani. „Az előbb egy bizonyos megjegyzést tett.” Biztos, hogy magándetektív, figyel valakit, talán éppen Habácsnét. Sebők is mondta, hogy Emőd miatt még baja lesz valakinek. Mit akar itt az ágyával, a zöld paplanával?

– Csak azt szeretném tudni, miért marad ki Miatoff Iván a csapatból, ha egyszer nem iszik. – Aztán magyarázatképpen: – Zuglói fiú.

Sose tudtam, hogy Emőd zuglói, gondolta Csempe-Pempe. Különben nem is zuglói, nem erzsébeti, Vay Ádám utcai… – Egyre kevésbé tetszett neki ez az Emőd. Sebők Laci felé pislogott. De az őszes, hegyes szakállas Sebők Laci teát szagolgatott a szalmazsák szélén. Egy kis zacskóból a tenyerébe szórta a teát, és azt szagolgatta.

– Miatoff Iván nincs formában. – Csempe-Pempe megnyugodott a saját hangjától. Akárki lehetsz te a zöld paplanod alatt, és akárki akárki lehet, de hogy Miatoff Iván miért nem játszik a Titániában, azt csak én tudom.

– Nincs formában. – Emőd a takarója alá csúsztatta a kezét, és figyelmesen bólogatott.

– Ez mindig így van, ha valaki kis csapatból kerül nagy csapatba. Három hét után letörik. Legalábbis átmenetileg.

– Átmenetileg – bólintott Emőd. Láthatóan tetszett neki ez a szó, és most már várni lehetett, hogy Csempe-Pempét leülteti az ágy szélére. – Úgy gondolja, hogy szokatlan a környezet?

– Nézzük meg, ki volt Miatoff Iván szélsője a Danuviában, és ki a szélsője a Titániában. – Csempe-Pempe lenézett a földre, és egy arcot pillantott meg a lába előtt.

A padlón feküdt az arc, lehunyt szemmel, rezdületlenül, mintha valaki itt felejtette volna.

– Breznainak más a stílusa, mint Kovács III-nak. És ezt a Miatoff Iván meg kell hogy szokja.

Csempe-Pempe már egy szárítókötélen lógott. Ott lógott néhány alak között, akiknek már nem jutott más hely. Belekapaszkodtak a kötélbe, így aludtak, így szálltak mozdulatlanul a kifeszített kötélen.

(Bánta is ő! Bánta is Csempe-Pempe, amikor Habácsné azt mondta: – Új vendégem jött. – Felkelt a szalmazsákról, és feldobta magát a kötélre. Helyszűkében voltak, és mindig jött valami új vendég. Helyszűke miatt maradt a pincében a két párhuzamosan lógó szárítókötél, és akárcsak Csempe-Pempe hóna alá nyúltak volna, mint két mogorva testvér.)

– Breznai rövid passzokkal dolgozik. – Egy hát emelkedett és süllyedt Csempe-Pempe előtt. – Kovács III pedig hosszú lábakkal dobta előre Miatoffot.

Sötét volt a pincében. A kis állólámpa világított csak az ágy fölött.

Csempe-Pempe elhallgatott. Érezte, hogy most nem volt elég szakszerű, és ettől zavarba jött. Az összekötő dobja ki a szélsőt, az összekötő küldi rohamra a szélsőt, akár körömpasszal, akár szépen, hosszan csúsztatott labdával. De hát Emőd ezt úgyse érti. Vagy érti? Talán titokban futballtréner – nála sose lehet tudni.

– Érdekes dolgokat mond – Emőd mellett kialudt a villany.

Csempe-Pempe lehunyta a szemét, két kézzel kapaszkodott a kötélbe. „Érdekes dolgokat mond.” Ez megint olyan furcsán hangzott. Emőd nem is figyelt. Vagy talán nagyon is figyelt. És most a sötétben leírja, amit mondtam. Van egy kis világító hegyű ceruzája, és azzal ír.

Ki lehet ez itt előttem? Ugyanaz, aki tegnap? Á, itt mindig mások vannak. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen őslakó. „Mint a száradó ingek.” Ezt egy fiatalember mondta. Vagy kétszer lógott itt mellettem, és azt mondta, olyanok vagyunk, mint a száradó ingek. Valaki kikérte magának. – Köszönöm szépen, nem érdekelnek a megjegyzései. – Ez nem megjegyzés, ez egy hasonlat.

Érdekes, mintha csak tegnap hallottam volna. Azt is tudom, mit felelt rá a másik.

– A hasonlatai se érdekelnek, és vegye tudomásul, ez sose történt volna meg velem, ha nem csúszik ki a talaj a lábam alól.

– Mit röhög? – Ez Sebők Laci volt.

– Maga alól is kicsúszott a talaj? – kérdezte Csempe-Pempe a kötélről.

– Csak azt nem értem, miért nem tudott annyit összehozni, hogy legalább egy szalmazsákra kerüljön.

– Egy időben három ember dolgozott a kezem alatt.

– A maga keze alatt? – Száraz és józan volt Habácsné hangja.

Csempe-Pempe elnémult. Most már abban se volt biztos, hogy akár csak egy ember is dolgozott a keze alatt.

Habácsné hangja is a sötétből jött. A kis szobájából. Félig nyitva hagyta az ajtót, és figyelt, mindig figyelt.

Vagy azt akarja, hogy bemenjen hozzá valaki?

Mi bajod vele, Csempe-Pempe? Amikor kórházban feküdtél, bejött hozzád. Azzal kezdődött, hogy a nővérke megállt az ágy lábánál, és azt mondta:

– Látogatója van.

És akkor már jött Habácsné, azzal a mosolytalan arcával. Sört hozott és narancsot. Bakosi bácsi átjött a szomszéd ágyból, és ő is ivott a sörből.

Bakosi bácsi többet beszélt az asszonnyal, mint Csempe-Pempe.

– Ismertem a férjét – bólintott Bakosi bácsi. – A Práter utca ötvenkilencben volt bútorfényező.

Az asszony az ágy sarkán ült, Csempe-Pempe pedig sportlapot olvasott. A csapat-összeállítás…

– Mert magának akkor is csak az volt a fontos – mondta Sebők Laci. – A csapat-összeállítás. Pedig ha egy kicsit foglalkozik a nővel…