Alma megállt a 24-es blokk előtt, és a fejét oldalra biccentve hallgatózott. Az egyik őr ehhez a kétemeletes, vörös téglás épülethez irányította, amikor az auschwitzi zenei blokkot kereste. A halk zongoraszón kívül, amely puha, pihekönnyű érintésével szinte simogatta a bőrét, nem hallott más hangot.
Az emelet egyik ablaka nyitva volt, és egy erősen kisminkelt, fiatal nő hajolt ki rajta, majd az ablakpárkányra könyökölt. Alma látta, hogy a lány csak egy vékony selyemkombinét visel.
Ő is észrevette Almát, és miközben rágyújtott egy cigarettára, bólintott felé.
– Eltévedtél, madárkám? – Erős sváb akcentussal beszélt németül.
Alma a szeme fölé emelte az alkarját, hogy eltakarja a napot.
– Ez a 24-es blokk? – kérdezte, habár a szám ott volt előtte a bejárat fölött.
A hiányos öltözetű lány
