A fogoly magánkívül volt az izgalomtól.
– Nem hazudott… tényleg ön az! Alma Rosé, a hegedűvirtuóz!
A nő vigyorogva egyik lábáról a másikra állt, és még mindig a barakk ajtajában ácsorgott, szinte csodálattal bámulta a frissen felmosott padlót. A női tábor szokásos öltözetét viselte, valamiféle, a méreténél három számmal nagyobb egyberuhát. Fájdalmasan vékony derekára egy madzagot kötött, amin egy csajka és egy kanál lógott. Alma sejtette, hogy a nőnek az ételadagjától kellett megválnia, hogy valaki lyukat fúrjon a kanalába. De az átlagos foglyok élete ilyen volt Birkenauban. Még a legkisebb szívességért is fizetni kellett, mivel a jótékonyság és a segítség idegen fogalmak voltak a nyomorúságos barakkokban, ahol az élet csupán a túlélésért folytatott harc volt. Egy fogoly a legelső fejada
