Amikor Alma magához tért, a nap halvány fényben fürdette az egész szobát. Ágyban feküdt, de nem a sajátjában, egy gyapjútakaró borította a testét, amelynek halvány fertőtlenítő- és egy másik ember szagát érezte. Az ágy mellett egy kisasztal, valamint egy szék állt az ablak alatt. A széken szépen összehajtva és kikefélve a kabátja hevert. A szék alatt pedig ott volt a csizmája.
A feje még mindig kavargott kicsit, de kitakarózott és látta, hogy a lába tökéletesen tiszta, az alkarja be van kötve. Nem értette a dolgot, reszketett, az ajtó felé támolygott, majd kinyitotta.
Ugyanaz a fogoly orvos állt a fényes márvány boncasztal mellett, akit előző nap látott dr. Mengelével. Az asztalon egy új holttest feküdt, falfehér volt, és még érintetlen.
– Jó reggelt! – köszöntötte őt az orvos kedves mo
