Dr. Mengele másnap korán reggel jelent meg. Orvosi táska volt a kezében, nem aktatáska, és utasította Almát, hogy üljön le az ablak melletti székre. A táskájából elővett egy furcsa mérőeszközt, amivel méricskélni kezdte az arcát. Olyan elmélyülten koncentrált, mintha hirtelen minden más tudományos kutatás megszűnt volna létezni számára dr. Ránkival együtt. A fogoly orvos némán nézte Mengelét a szokásos helyéről a boncasztal mellett, és örült, hogy legalább békén hagyják.
Alma egy ideig engedelmesen ült a széken, miközben dr. Mengele feljegyezte a mérések eredményét egy papírra. Alma a magyar patológusnak köszönhette ezt a fásult állapotot, és hogy nem érezte az ösztönös késztetést, hogy elhúzódjon dr. Mengele érintése elől. Tiltakozása ellenére dr. Ránki beadott neki még egy adag nyugtató
