1943. november
November végén a nappalok egyre rövidebbek lettek. A közönyös nap csupán néhány szánalmas óráig sütött le a foglyok lehajtott fejére, ha egyáltalán méltóztatott előbújni. Ebéd után, amíg a lányok aludtak, Alma nézte a foglyok kísértetszerű alakját a kis ablakából. Mezítláb csoszogtak ki a barakkjukból, faklumpájukat a kezükben fogták – teljesen haszontalan lábbeli volt télen, mert az ember csak elcsúszott benne, és ezzel megbontotta a rendet. Az új vezetés hivatalosan megtiltotta a veréseket, de a régi szokásokat nehéz volt kitörölni az emberekből.
Alma régebben ilyenkor mindig a barakk előtt állt, és dohányzott. Elmerengve bámult a semmibe, ám miután dr. Mengele rajtakapta, hogy nem használja ki a pihenőidőt, inkább a szobájában maradt. A többi lánnyal ellentétben ő nem t
