XXI.
Jonathan az ötvenedik születésnapját ünnepelte.
Hát ez szép kis ünneplésnek volt nevezhető… Egyedül az albérleti szobájában, egy üveg olcsó vodkával, szórakozásképpen néhány régi magazint lapozgatott, ezek szanaszét hevertek az ágya mellett a földön.
Ruhástul dobta magát az ágyra, nem volt se kedve, se ereje levetkőzni. Ma is hiába járta le a lábát ebben az átkozott esőben, sehol, egyik ügynökségnél sem volt a számára semmi.
Már megszokhatta, hiszen hónapok óta hiába próbálkozott, itt-ott kapott valami biztatást, felírták a címét és telefonszámát, de soha nem jelentkeztek.
Mindig megkérdezte a háziasszonyt, ezt a vén mexikói boszorkányt, hogy nem kereste-e valaki.
– No, no, senor Jordan! Senki! De mi lesz a lakbérrel? Már két hónappal van hátralékban, mit képzel, az én türelmem
