...Nyílt az ajtó, és engedelmesen kiléptem a felvonó fülkéjéből. Hiszen ez volt a cél: hogy épségben hazajussak. Mary ezért segített, ezért rohant végig az emeleteken elképesztő iramban, pontosan olyan sorrendben, ahogy a lift haladt, hogy meggátoljon minden próbálkozást arra nézve, hogy feltartsák a szerelvényt vagy beszálljon hozzám valaki. És sikerült is neki! Épségben visszaértem, és már az első emelet padlójára lépve éreztem, hogy a nejem fáradozásai nem bizonyultak hiábavalónak:
Ez valóban az a világ, ahonnan a legelején elindultam! – Ezt abban a pillanatban már biztosan tudtam, amikor nagyot sóhajtva tüdőmbe szívtam az ismerős – linóleumból származó – műanyag, valamint a tompa ételszagot, ami mindig valamelyik szomszédom éppen aktuális étkezésének árulkodó jele volt.
Ez valóban
